Nemsokkal a látomásszerű élmény után ismét a mezőn voltak. A farkas picit értetlenül bámult maga elé.
- Mi volt ez, kedves animod? - kérdezte.
- Hívj nyugodtan Cicnek - felelte az animod, és vastag haját igazgatta. - Egyébként én sem tudom biztosan. Vannak dolgok amiket nem tudom, hogyan csinálok, és hogy miért.
- Nekem is. Érdekes hely ez a Tala, csak úgy történnek a dolgok, és bármi lehet. Nem régen vagyok itt, de kezdem nagyon megszeretni.
- Én szintén. Úgy érzem, hogy nem számít semmi ami ezelőtt volt.
- Igen, most Most van. És ami most történik, számunkra csak az Van. Nem tudom már, hogy ki voltam ezelőtt, de azt tudom, hogy minden képességem megvan ami ezelőtt megvolt. Sőt..
A farkas leheveredett a fa tövébe.
- Kávét? - kérdezte az animod. A farkas bólintott, és érezte magán, hogy teste elkezd átformálódni. Elég gyakran előfordul vele. Végtagjai megnyúlnak, átalakulnak kézzé és lábbá, pofája finomabb arccá alakul át. A teste emberi lesz. Humanoformálódás. Vagy ahogy ő hívja: humi.
- Úgy hallottam, az erdő szélén zenélni fognak - mondta Cic, és egy csésze gőzőlgő kávét nyújtott az immár emberi kézbe. - Kappi jön, a pajtásaival.
- Nem ismerem őket.
- Majd fogod. Bemutatlak.
Mindketten nagyon szerették a zenét, sokfélét, és minden mennyiségben. Ha kellett energiával töltötte fel őket, ha kellett megnyugtatta. Persze szerették a csendet is. Picit még pihentek, megitta a farkas a kávét (egy kortyot ivott belőle az animod is) és felkerekedtek. Mentek a mzőn, ami egyre inkább erdővé nőtte ki magát és egyre sötétebblett.
Este volt Az erdő szélén nagy házak, ezek közül szűrődött már messziről a muzsika hangja. Kisebb tömeg gyűlt össze, köztük volt sok az animod barátai közül. Nekik is be lett mutatva Bru. Kappi énekelt, szépen, a többiek saját hangszereiken játszottak. Élvezték nagyon.Mind. Közben feltűnt egy pillanatra a farkas egyik ideiglenes segítőangyala, Szájfer. De csak egy másodpercig gyönyörködött a zenében, ingje, nyakkendője, és diplomatatáskája éppencsak megcsillant, aztán el is tűnt.
Nem sokkal később felbukkant a semmiből a farkas mellett Kenderkóc, akit mindenki csak Kendinek hívott, és a szellemek szabadságharcában küzdött lázadóként. Egyszer régen találkozott vele már.
A Kappival való találkozás rövidre sikeredett, mert dolga volt. Annyit megtudtak egymásról a farkassal h mindketten voltak már a Tökéletes Körön túl.
Nemmessze tőlük állt az egyik torony, ahol az animodot és a farkast is tanították régi mesterei.
- Felmegyünk a tetejére? - kérdezte Cic.
- Fel hát.
- Mi volt ez, kedves animod? - kérdezte.
- Hívj nyugodtan Cicnek - felelte az animod, és vastag haját igazgatta. - Egyébként én sem tudom biztosan. Vannak dolgok amiket nem tudom, hogyan csinálok, és hogy miért.
- Nekem is. Érdekes hely ez a Tala, csak úgy történnek a dolgok, és bármi lehet. Nem régen vagyok itt, de kezdem nagyon megszeretni.
- Én szintén. Úgy érzem, hogy nem számít semmi ami ezelőtt volt.
- Igen, most Most van. És ami most történik, számunkra csak az Van. Nem tudom már, hogy ki voltam ezelőtt, de azt tudom, hogy minden képességem megvan ami ezelőtt megvolt. Sőt..
A farkas leheveredett a fa tövébe.
- Kávét? - kérdezte az animod. A farkas bólintott, és érezte magán, hogy teste elkezd átformálódni. Elég gyakran előfordul vele. Végtagjai megnyúlnak, átalakulnak kézzé és lábbá, pofája finomabb arccá alakul át. A teste emberi lesz. Humanoformálódás. Vagy ahogy ő hívja: humi.
- Úgy hallottam, az erdő szélén zenélni fognak - mondta Cic, és egy csésze gőzőlgő kávét nyújtott az immár emberi kézbe. - Kappi jön, a pajtásaival.
- Nem ismerem őket.
- Majd fogod. Bemutatlak.
Mindketten nagyon szerették a zenét, sokfélét, és minden mennyiségben. Ha kellett energiával töltötte fel őket, ha kellett megnyugtatta. Persze szerették a csendet is. Picit még pihentek, megitta a farkas a kávét (egy kortyot ivott belőle az animod is) és felkerekedtek. Mentek a mzőn, ami egyre inkább erdővé nőtte ki magát és egyre sötétebblett.
Este volt Az erdő szélén nagy házak, ezek közül szűrődött már messziről a muzsika hangja. Kisebb tömeg gyűlt össze, köztük volt sok az animod barátai közül. Nekik is be lett mutatva Bru. Kappi énekelt, szépen, a többiek saját hangszereiken játszottak. Élvezték nagyon.Mind. Közben feltűnt egy pillanatra a farkas egyik ideiglenes segítőangyala, Szájfer. De csak egy másodpercig gyönyörködött a zenében, ingje, nyakkendője, és diplomatatáskája éppencsak megcsillant, aztán el is tűnt.
Nem sokkal később felbukkant a semmiből a farkas mellett Kenderkóc, akit mindenki csak Kendinek hívott, és a szellemek szabadságharcában küzdött lázadóként. Egyszer régen találkozott vele már.
A Kappival való találkozás rövidre sikeredett, mert dolga volt. Annyit megtudtak egymásról a farkassal h mindketten voltak már a Tökéletes Körön túl.
Nemmessze tőlük állt az egyik torony, ahol az animodot és a farkast is tanították régi mesterei.
- Felmegyünk a tetejére? - kérdezte Cic.
- Fel hát.
No comments:
Post a Comment