Álltak egymással szemben, szótlanul. Sokáig.
Aztán az animod megszólalt selymes hangján, halkan.
- Mutatok neked valamit - mondta, és közben két keze közé vette lágyan a farkas fejét.
Hirtelen elmosódni látszott a környezetük, és a farkas furán érezte magát, mintha lebegne. Sőt, mintha egész máshol lenne. Este volt, csillagos sötét. Valahol a magasban jártak, és ereszkedtek lefelé. Alant apró fénypontokat lehetett látni, melyek egyre nőttek, ahogy közelebb kerültek hozzájuk.
- Egy város - gondolta a farkas, miközben próbált fókuszálni, ugyanis látómezeje szélén igencsak homályosan látott.
Utakat látott, melyeken nemigenvolt mozgás, magas házakat, melyekben sötét honolt, lakói már aludtak. Az animod ujjával egy nagyobb épület melletti téren levő, lámpafénytől megvilágított két kis alakra mutatott. Még lejjebb ereszkedtek, hogy közelebbről láthassák őket. Szorosan ölelte egymást a két lenti figura, a sárgás fényben a hűvösen lengedező szél ellenére is melegséget árasztottak. Jobban szemügyre vette őket a farkas: egy fijú és egy lyány volt. Elindultak, lassan botorkáltak a lámpák fényében, közben kacagtak. A lyány megbotlott, és lábával furáncsattanó hangot hallatott, ettől mégjobban nevettek.
A farkasnak új volt az egész őt körülvevő tér, amibe az animoddal most váratlanul került, a két figura mégis furcsamódon ismerősnek tűnt neki. Nem értette. Figyelte, amint a fijú odamegy egy lámposzlop tövéhez, és ott a fénykör belsejében lepisili az oszlopot.
Aztán az animond elkezdett a farkassal lassan távolodni, miközben a fijú odament a lyányhoz és ismét átöletlék egymást.
- Ők azok - mondta suttogva az animod, és mosolygott.
Aztán az animod megszólalt selymes hangján, halkan.
- Mutatok neked valamit - mondta, és közben két keze közé vette lágyan a farkas fejét.
Hirtelen elmosódni látszott a környezetük, és a farkas furán érezte magát, mintha lebegne. Sőt, mintha egész máshol lenne. Este volt, csillagos sötét. Valahol a magasban jártak, és ereszkedtek lefelé. Alant apró fénypontokat lehetett látni, melyek egyre nőttek, ahogy közelebb kerültek hozzájuk.
- Egy város - gondolta a farkas, miközben próbált fókuszálni, ugyanis látómezeje szélén igencsak homályosan látott.
Utakat látott, melyeken nemigenvolt mozgás, magas házakat, melyekben sötét honolt, lakói már aludtak. Az animod ujjával egy nagyobb épület melletti téren levő, lámpafénytől megvilágított két kis alakra mutatott. Még lejjebb ereszkedtek, hogy közelebbről láthassák őket. Szorosan ölelte egymást a két lenti figura, a sárgás fényben a hűvösen lengedező szél ellenére is melegséget árasztottak. Jobban szemügyre vette őket a farkas: egy fijú és egy lyány volt. Elindultak, lassan botorkáltak a lámpák fényében, közben kacagtak. A lyány megbotlott, és lábával furáncsattanó hangot hallatott, ettől mégjobban nevettek.
A farkasnak új volt az egész őt körülvevő tér, amibe az animoddal most váratlanul került, a két figura mégis furcsamódon ismerősnek tűnt neki. Nem értette. Figyelte, amint a fijú odamegy egy lámposzlop tövéhez, és ott a fénykör belsejében lepisili az oszlopot.
Aztán az animond elkezdett a farkassal lassan távolodni, miközben a fijú odament a lyányhoz és ismét átöletlék egymást.
- Ők azok - mondta suttogva az animod, és mosolygott.
No comments:
Post a Comment