Az animod barlangját zölddé varázsolták. Igen, varázslat. Bár Cicnek már természetes volt, amit mások varázslatnak véltek. Friss, üde zölddé, amolyan avokádóssá (Bru szerint kiwis). Jó volt visszaemlékezniük benne mi midenen mentek keresztül az utóbbi időben. Cic végül legyőzte a boszorkányt, a harmadik csatában, a farkas láthatatlanul mindvégig mellette volt. Morfouszt pedig méghamarabb. Az animod megérezhette, hogy nem kell félnie, és ha kitartóan küzd, sikerül elérnie amit szeretne.
Már egy éve együtt járták az útjukat.
Legutóbbi kiruccanásukon a sivatag szélén sétáltak, mikor egyre hangosodó lópata-kopogásra lettek figyelmesek. Lassan jött. A meleg levegőtől vibráló alak egyre közelebb ért, a sötét ruhás lovas egyre tisztábban kivehető volt. A testéhez képest óriási kerek kalapja volt, vörös kendő a nyakában, fekete zubbonyán és nadrágján ezüst mintázatok látszottak. Odaérve Bru mellé lesugrott a lóról, sarkantyúja fémesen csengett a sivatag porában. Levette kalapját, minek következtében előtűnt fehér haja, illedelmesen meghajolva széles mosollyal ezt mondta nekik:
- Én vagyok Lucky Day!
A farkas és az animod kicsit furán tekintett rá, de tetszett nekik a figura, hát ők is bemutatkoztak.
- Én pedig Cic.
- Én pedig Bru.
- Nem láttatok errefelé két hozzám hasonló jelmezben poroszkáló lovast? Ők a barátaim, Ned és Dusty.
- Sajnos nem. Barátaid?
- Igen. Nem tudjátok mi az, hogy barát?
- Régen tudtuk. Vagyis azt hittük, hogy tudjuk..
- És mi történt? - kérdezte Lucky, miközben belekortyolt kulacsába.
- Nem tudjuk pontosan. Változnak a dolgok. És van ami már nem tűnik igazinak. És talán van ami sosem volt az.
- De ugye tudjátok, hogy vannak dolgok amik igaziak? És nektek azokat kell keresnetek.
- Igen, tudjuk - mondták mosolyogva.
- Megyek, hátha meglelem őket - mondta Lucky, és felpattant a lova nyergébe - Ég veletek! Azt hiszem, még találkozunk.
És elindult a ló, patakopogása egyre távolodott.
Bru és Cic egymás kezét fogva néztek utána, míg teljesen el nem tűnt a láthatáron.
Már egy éve együtt járták az útjukat.
Legutóbbi kiruccanásukon a sivatag szélén sétáltak, mikor egyre hangosodó lópata-kopogásra lettek figyelmesek. Lassan jött. A meleg levegőtől vibráló alak egyre közelebb ért, a sötét ruhás lovas egyre tisztábban kivehető volt. A testéhez képest óriási kerek kalapja volt, vörös kendő a nyakában, fekete zubbonyán és nadrágján ezüst mintázatok látszottak. Odaérve Bru mellé lesugrott a lóról, sarkantyúja fémesen csengett a sivatag porában. Levette kalapját, minek következtében előtűnt fehér haja, illedelmesen meghajolva széles mosollyal ezt mondta nekik:
- Én vagyok Lucky Day!
A farkas és az animod kicsit furán tekintett rá, de tetszett nekik a figura, hát ők is bemutatkoztak.
- Én pedig Cic.
- Én pedig Bru.
- Nem láttatok errefelé két hozzám hasonló jelmezben poroszkáló lovast? Ők a barátaim, Ned és Dusty.
- Sajnos nem. Barátaid?
- Igen. Nem tudjátok mi az, hogy barát?
- Régen tudtuk. Vagyis azt hittük, hogy tudjuk..
- És mi történt? - kérdezte Lucky, miközben belekortyolt kulacsába.
- Nem tudjuk pontosan. Változnak a dolgok. És van ami már nem tűnik igazinak. És talán van ami sosem volt az.
- De ugye tudjátok, hogy vannak dolgok amik igaziak? És nektek azokat kell keresnetek.
- Igen, tudjuk - mondták mosolyogva.
- Megyek, hátha meglelem őket - mondta Lucky, és felpattant a lova nyergébe - Ég veletek! Azt hiszem, még találkozunk.
És elindult a ló, patakopogása egyre távolodott.
Bru és Cic egymás kezét fogva néztek utána, míg teljesen el nem tűnt a láthatáron.
No comments:
Post a Comment