Volt egyszer, a világ kezdetén, vagyis a világ vége után, na.. vagyis, hogyis volt?
A véget érőnek tűnő, lelassult, szinte mocsárnak tűnő világban új fejezet kezdődött. Egy új kezdet.
A világ új kezdete.
Egy véletlen történésnek köszönhetően. Habár véletlenek nincsenek is, no de erre még később visszatérünk.
Történt ugyanis, hogy egy sokatbarangolókutató vérfarkas (quaero vir lupus) hegyeket és völgyeket járt be, sok folyón kelt át. Már nagyon fáradt volt.
Keresett valamit, de nem lelte. Olyan régóta kereste, hogy már igazából el is feledte, hogy mit keres. Hajtotta valami, de nemértette, mi az. Azt tudta,hogy sok érdekes kalandban volt része, és annyira sok új lényt ismert meg barangolása során, hogy már nemis nagyon tudta észbentartani őket, s a régi pajtásait, ismerőseit pedig szinte teljesen elfelejtette. Sokan kedvesek voltak vele, a legtöbben azonban csak kedvesnek látszottak. Farkaskölyökkora óta megbízott mindenkiben akivel találkozott, és zavarta, hogy elkezdte úgy érezni, hogy elveszti ezt a tulajdonságát. Egyre bizalmatlanabbá tették a lények, akikkel találkozott. Sokukban csalódott, egyrészt alapvetően mást hitt róluk, mások csak kihasználták a bizalmát, de sajátmagát is hibáztatta butasága miatt. Azt mondták rá: naív. Naív farkas? Najó, talán.
Talán. A naivitás egy rossz világ fogalma. A naivitás - feltétlen bizalom. Csak ott számíthat ez hátrányos tulajdonságnak, ahol sok a hazugság. Ahol őszinték, ott a naivitás természetes tulajdonság, sőt, ott nemis létezik ilyen fogalom.
Tehát farkasunk bízott. Aztán elkedzte azt hinni, hogy nemkellettvolna, vagy inkább ezentúl nemkell. Idővel rájött, ha nem rajta múlnak a dolgok, hogy jó irányba menjenek, nem kell aggónia emiatt. Csak úgy volt. Üresen.
Nagyon fáradt volt.
Úgy érezte, vége. Még megvolt az ami hajtotta volna, de nem érdekelte már. Nem akart többé keresni.
Leült a mocsaras világ egyik kis sötétszürke dombjára az egyik völgyben, egy levél nélküli fa alá. Az ég sárgásszürkésen punnyadt, a levegő fülledt pocsolyaszaggal telepedett meg az orrában.
És akkor váratlanul történt valami. Előtűnt a semmiből egy animod..
A véget érőnek tűnő, lelassult, szinte mocsárnak tűnő világban új fejezet kezdődött. Egy új kezdet.
A világ új kezdete.
Egy véletlen történésnek köszönhetően. Habár véletlenek nincsenek is, no de erre még később visszatérünk.
Történt ugyanis, hogy egy sokatbarangolókutató vérfarkas (quaero vir lupus) hegyeket és völgyeket járt be, sok folyón kelt át. Már nagyon fáradt volt.
Keresett valamit, de nem lelte. Olyan régóta kereste, hogy már igazából el is feledte, hogy mit keres. Hajtotta valami, de nemértette, mi az. Azt tudta,hogy sok érdekes kalandban volt része, és annyira sok új lényt ismert meg barangolása során, hogy már nemis nagyon tudta észbentartani őket, s a régi pajtásait, ismerőseit pedig szinte teljesen elfelejtette. Sokan kedvesek voltak vele, a legtöbben azonban csak kedvesnek látszottak. Farkaskölyökkora óta megbízott mindenkiben akivel találkozott, és zavarta, hogy elkezdte úgy érezni, hogy elveszti ezt a tulajdonságát. Egyre bizalmatlanabbá tették a lények, akikkel találkozott. Sokukban csalódott, egyrészt alapvetően mást hitt róluk, mások csak kihasználták a bizalmát, de sajátmagát is hibáztatta butasága miatt. Azt mondták rá: naív. Naív farkas? Najó, talán.
Talán. A naivitás egy rossz világ fogalma. A naivitás - feltétlen bizalom. Csak ott számíthat ez hátrányos tulajdonságnak, ahol sok a hazugság. Ahol őszinték, ott a naivitás természetes tulajdonság, sőt, ott nemis létezik ilyen fogalom.
Tehát farkasunk bízott. Aztán elkedzte azt hinni, hogy nemkellettvolna, vagy inkább ezentúl nemkell. Idővel rájött, ha nem rajta múlnak a dolgok, hogy jó irányba menjenek, nem kell aggónia emiatt. Csak úgy volt. Üresen.
Nagyon fáradt volt.
Úgy érezte, vége. Még megvolt az ami hajtotta volna, de nem érdekelte már. Nem akart többé keresni.
Leült a mocsaras világ egyik kis sötétszürke dombjára az egyik völgyben, egy levél nélküli fa alá. Az ég sárgásszürkésen punnyadt, a levegő fülledt pocsolyaszaggal telepedett meg az orrában.
És akkor váratlanul történt valami. Előtűnt a semmiből egy animod..
No comments:
Post a Comment